|
Kedves, vidám hangvételű locsolóversikék a férfinépnek...
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudhatok.
Majd jönnek a nagyok,
S mondanak majd azok!
*
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!
*
Ajtó megett állok,
Ajándékot várok.
Ha nem adnak piros tojást,
Akkor tovább állok.
*
Ákom-bákom berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
*
Úgy viruljanak a lányok,
mint a tulipánok.
Szívemből kívánom,
a hímest elvárom.
*
Én kis kertben jártam,
Ibolyát találtam.
El akart hervadni
Szabad megöntözni?
*
Én kis kertész vagyok,
Öntözgetni járok.
Azt hallottam, egy rózsaszál
Ki akar száradni.
Szabad megöntözni?
*
Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni?
*
Zöld erdőben jártam,
Kicsi medvét láttam,
Szereti a mézet,
Add ide a pénzed!
A lányok köszönőverse, locsolkodás után:
Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
En is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!
|
Húsvét
Közeledik Húsvét ünnepe, a nap sugarai egyre barátságosabban simogatnak, s izgatottan készülünk a nagy napra. Szülőként sokmindent megtennénk azért, hogy gyermekünk szemében örömöt, boldogságot lássunk, így lázasan kutatunk az ajándék lehetőségek között. Csoki? Ááá, az unalmas, mindenki azt kap... akkor hát mivel lepjük meg csemeténket? Óhatatlanul előjön a gondolat: mi lenne, ha élő nyulat kapna a gyerkőc?
A Húsvéti időszak különösen alkalmas arra, hogy testileg-lelkileg megújulva várjuk Krisztus nagy ünnepét. Előbbiben a böjtidőszak, utóbbiban a Szentgyónás útján részesülhetünk. Gyónás során a Hívő négyszemközt vallja meg bűneit a Papnak, aki megadja számára a feloldozást.
Hagyományos Húsvéti eledelünk a főtt sonka, melyhez tojást, tormát, kenyeret kínálhatunk vendégeinknek. Ha igazán finom sonkát szeretnénk tálalni az ünnepi asztalra, azt bizony nagy türelemmel és gondossággal lehet csak elkészíteni.
A Húsvét a vallásos emberek életében a legjelentősebb ünnep, melynek alkalmából a Krisztus keresztre fesztését követő dicsőséges feltámadásra emlékezünk. Jézus, mint valóságos Isten és valóságos ember, önként vállalta a szenvedést és a halált, hogy mérhetetlen áldozatával az emberiséget megváltsa.